Oldal kiválasztása

A bioüzemanyag gyártók érdekképviseleti szervei – Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország Szlovákia – közösen hívják fel a figyelmet az olajipar haszonleső javaslatira, amelyek egyaránt károsak az emberiségre, a gazdaságra és aláássák a klímavédelmi szempontokat

Habár az Európai Unió elkötelezett a fosszilis üzemanyagok támogatásának fokozatos kivezetése kapcsán, mégis egy furcsa, a kőolajat támogató intézkedés jelent meg a napokban a kelet-közép-európai régióban.

Néhány kelet-közép-európai ország kormánya – ismeretlen források javaslatára – fontolóra vette, vagy már fel is függesztette a bioüzemanyagok bekeverésére vonatkozó rendeletek végrehajtását, válaszul a jelenlegi krízishelyzetre, ahol is akár 50%-kal is csökkenhet a kereslet a folyékony üzemanyagok piacán.

„A bioüzemanyagok felhasználásáról szóló rendeletek felfüggesztése” egy udvarias megfogalmazása annak, hogy „a bioüzemanyagokat fosszilis olajra cserélik”. A folyékony üzemanyagok iránti kereslet visszaesésével a bioüzemanyagok iránti kereslet egyenes arányban csökkenne kormányzati intézkedések bevezetése nélkül is. Ez már önmagában problémákhoz vezetett Európa gazdaságában. A helyzet további rontása – a bioüzemanyagok kvázi betiltása a kőolaj javára – elfogadhatatlan.

  • Minden egyes tonna kőolaj, amely bioüzemanyagokat váltana ki a kelet-közép-európai régióban (ahol a kőolajat importálják, míg a bioüzemanyag helyben termesztett növényekből készül) a következő hatásokkal jár:
  • A munkanélküliség a többszörösére emelkedne – a literre kivetíthető munkahely-támogatás aránya a biofinomítók esetében 2-5-ször is nagyobb, mint a kőolajfeldolgozó üzemek esetében.
  • Mivel a bioüzemanyagok használatával átlagosan több mint 65% üvegházhatású gáz kibocsájtás csökkenés érhető el, a klímavédelemben is visszalépés következne be.
  • Drasztikus bevételkiesést jelente a régió gazdái számára.

Ugyanennyi tonna magas fehérje tartamú, GMO-mentes állati takarmány gyártása sem válhatna valóra. Ez az állati takarmány döntő szerepet játszik európai élelmiszer önellátásának fenntartásában, és jelentősen befolyásolja a tej, tojás és hús termelést is.

Összefoglalásként: minden egyes tonna bioüzemanyag, amely a kőolajfinomítók miatt kerülne kiváltásra, robbanásszerűen gyorsítaná fel azokat a dominószerű gazdasági folyamatokat, amelyek tovább mélyítenék a már amúgy is jelentkező válságot. A szállítói szerződések teljesítetlenek, a helyi termelők nem tudják eladni gabonáikat; a takarmányszállítók nem tudják biztosítani a szerződésekben foglalt szolgáltatásaikat a tejüzemek számára; az élelmiszeripari vállalatok hiánnyal küszködnek, míg az üzletekben áremelkedést, vagy hiánycikkek megjelenését lehet tapasztalni.
A munkahelyek, az élelmiszeripar és a klímavédelmi intézkedések védelme miatt a bioüzemanyagok visszaszorítása védhetetlen lépésnek bizonyulna a kelet-közép-európai régióban. Valójában a politikai döntéshozóknak arra kellene sarkallnia a kelet-közép-európai üzemanyag-forgalmazókat, hogy a válság ideje alatt az érvényes üzemanyag-előírások által megengedett maximális mennyiségben keverjék be a bioüzemanyagokat. Itt az ideje maximálisan kihasználni a regionális termelés által kínált lehetőségeket a gazdasági válság enyhítésére: a bioüzemanyagok szerves részét képezik az energia- és élelmiszerbiztonságunk védelmének.